QueeRoland

legjobbkarácsony

2011-12-26T11:53:00.002+01:00

Kellemes meglepetésekkel teletűzdelt, eseménydús hónappal ér véget ez az év számomra. A karácsonyi vállalati buli, amire eleinte el sem akartam menni, olyannyira jól sikerült, hogy azóta mindenki azt emlegeti, milyen édesen-spiccesen tanácsoltam a kollegináknak, ha Fütyit keresnek, csakis hozzám forduljanak, és hogy ezután mandinerből sepertem le a bárpultról három borospoharat, azok maradványainak sepregetése során pedig még egy negyediket is. A buli végére annyira sikerült berúgnom, hogy még azt sem találtam gáznak, hogy a karaoke közben a Hungária méltán nagybecsű örök slágerét, a Hotel Mentholt már a saját szállodánk nevével helyettesítve óbégattuk bele a mikrofonba a sales-es csajjal.

A karácsonyi időszakban sikerült haza is utaznom, szánt szándékkal letesztelve, hogy fél évnyi távollét után legfeljebb négy egymás követő napot bírok ki a szülőanyámmal egy háztartásban. Tök úgy tűnhet amúgy, mintha nem szeretnénk egymást, pedig mindketten csupán túlontúl individuális entitások vagyunk, és egy idő után a másik puszta jelenléte is azért mégiscsak. Az újévi fogadalmam, miszerint jövőre többet járok haza, némileg újraértékeltem a látogatás végén.

Szentestére sikerült elérni a karácsonyi hangulat nadírját, ennek következményeképp le is mentünk a helyi buzibárba, amely történetesen a város egyetlen nyitva tartó vendéglátóipari egysége volt aznap este, beleszámítva a McDrive-okat is. Bizonyára ez lehetett az oka annak, hogy a városi jégkorongcsapat svéd edzője sem máshova tévedt be, mint mi, és kérdezte joggal tőlünk, hogyhogy ez az egyetlen hely, ahol ma inni lehet. Gondoltam, ha már kikéri magának, hogy ez az egy kocsma van ma nyitva, nem szomorítom el még azzal is, hogy valójában a buzibár kellős közepén ül.

Otthonlétem során ért egyébként a legszebb karácsonyi ajándék: a telefonhívás, amelyben hírül adták mélységesen gyűlölt közvetlen felettesem sajnálatos elbocsátását, "hivatalbeli hűtlen kezelés" okán. Nem tudom, a hónapok folyamán mennyi pénztől sikerült megóvnia bennünket, de legyen akármennyi is, bőven megérte a következményért. Ezzel, és a részeges haverkodós vállalati bulival gyakorlatilag nullára redukálódott a munkahelyi stressz-faktor.

És amikor tegnap este, az egyhetes alkoholizálás, négy napnyi internet-nélkülözés és vendégágyon alvás, anyuka-kerülgetés, majd két órás vonatút után betoppantam az üres lakásba, ledobtam a telepakolt táskát, elvonszoltam magam a fotelig, és ott, a kis feldíszített ezüstfenyő mellett ledőltem, és végre... otthon voltam.

bérletárus

2011-12-05T02:03:00.001+01:00

- Én jó ember vagyok! - mormoltam dacosan magam elé több tucatnyi alkalommal azon a bizonyos napon. Igen, bevallom töredelmesen, volt egy gyenge pillanatom, beszóltam a BKV jegyárusnak. Annyira mérges voltam épp, hogy a megkésett diákigazolvány miatt vehetek teljes árú bérletet, amit még egyébként sem tettem soha, és azt sem értettem, miért kell külön igazolvány meg fénykép a bérlethez. Ráadásul siettem is, a sor meg hatalmas volt, szóval adva volt a tökéletes alkalom, hogy elcsábuljak, és én is bunkó nagyvárosi legyek.

Mondtam, hogy én valami felnőttes bérletet akarok, nekem olyan még nincs. Az meg csak néz rám. Tartom a kezemben az arcképemet, de nem adom oda neki, hátha előbb valami mást kér. De csak néz. Jobbomon álló, kritikus élethelyzetekkel bőven megedzett szülőanyám kisegített:

- Add oda a fényképet, kisfiam!

A bérletárus meg rámosolyog, és megköszöni. Ez már több a soknál, ennyire hülyének nem nézhet, most jól odamondok!

- Még szerencse, hogy van ez a verbális kommunikáció, milyen könnyen megértjük egymást!

A folyamat végén kértem tőle egy tollat, természetesen csak másodjára hallotta meg.

- Ugye milyen jó ez a verbális kommunikáció? - kérdez vissza gúnyosan.

Az eset óta a bérletárus élő, két lábon járó, 190 centis manifesztációja legbensőbb félelmeimnek. A tudat, hogy él a bolygón egy ember, aki meg van győződve róla, hogy én nem vagyok jó ember, annyira felzaklat, hogy az azóta megtörtént egy darab vásárlás alatt több pszichoszomatikus tünetet is produkáltam. Miközben Fuci röhögött, hogy valóban remegő kezekkel pakolom el a bérletet a tárcámba, meggyőztem magam, a legbölcsebb dolog az lesz, ha viszek neki néhány saját készítésű sütit és kakaót. Vagy nemtudom.

hülyéskedik

2011-10-17T03:02:00.001+02:00

Ma, miután én tartottam a csoportnak a bemelegítést, a helyettesítő gyakszis tanárunk, akit amúgy nem is szeretek, azt mondta:

- Tökéletes volt, jók voltak az átmenetek a gyakorlatok között, tényleg semmi hiba nem volt benne, viszont egy valamit jegyezz meg, Roland. Ha ezt a hülyéskedést a saját óráidon is ugyanígy fogod csinálni, mint itt (na itt számítottam valami lebaszással átitatott beszólásra), számíts rá, hogy a csajokat úgy kell majd kituszkolni az óráidról, mert tömve lesz a terem.

A vicc az, hogy nem is hülyéskedtem, csupán a negyedik aerobikkal töltött órában kezdtem kurvára unni a banánt, és valahogy szórakoztatnom kellett magam, mert milyen már az, hogy kint állok a csoport előtt és elalszom.

dikagyúrós

2011-09-07T01:50:00.001+02:00

Ja, és azt még nem is mondtam, hogy teljesen normálatlan vagyok. Az úgy volt, hogy a pasim összehaverkodott a kilencven exem közül az egyikkel. Egy helyen dolgoztak, majd együtt buliztak, múlt hétvégén pedig engem is elcipelt egy közös italozásra.

Közismert, mennyire hadilábon állok az exekkel. Semmi bajom, ha a pasim meg ő haverkodnak, legalább nekem nem kell jópofiznom. Főleg úgy, hogy az ex azóta egy háromszor akkora kigyúrt állattal jár, mint én, aki szerencsétlenségemre szintén ott volt a buliban. Tehát adott az ex, aminek már az ex-lététől is futkos a hideg a hátamon, továbbá annak szuperizmos palija (minden nálam izmosabb embertől lufi módjára ereszt le az egóm). Fantasztikus hangulatban indultam.

Normálatlanságom pedig ott ütközik ki, hogy a metrómegállóban egy teljesen ismeretlen cigány fiatalember billentette helyre az önbecsülésem. Nyilván valahogy belém akart kötni, de mivel máshogy nem tudott, fejével felém bökve csak ennyit nyögött oda két haverjának: -Dika gyúrós!

És én komolyan mondom, elakadt a szavam a meghatottságtól. Boldog voltam! Egy ismeretlen számára csak egy dika gyúrós voltam!

Mindeközben persze a pasim meg rajtam röhögött, hogy lehetek ilyen hülye.

jószerencsét

2011-08-22T17:54:00.003+02:00

Igényeimet, elvárásaimat, értékrendemet tekintve elég jelentős mértékben különbözöm a nagyátlagtól, erre már rég rájöttem. Ezért sem lepett meg az ismerősök, közeli és távoli családtagok kerekszemes megrökönyödése, mikor hallották, semmi kedvem részt venni a saját diplomaosztómon. Negyven fokban öltönyt húzni, hogy a tömegben virágok hadával felszerelkezve pózolhassak azok kedvéért, akik az egészből azt az egy magasztos fényképet fogják látni. Távoli családtagokkal beülni valami tapolcai kispanzió éttermébe, megülni a boldog egyetemi tort, légből kapott női nevekkel feszengve nyugtatni a rokonságot, hogy megvan már az asszonka. Semmi bajom mások ilyen fényképeivel, ünnepeivel; ilyen vagyok, az ilyenekhez sosem volt semmi kedvem. Az egyetemen eltöltött négy évben sem volt semmi ünnepi, semmi magasztos, a rokonok is leszarták, mit művelek, akkor minek hülyéskedjek itt?

Igen, minden valószínűség szerint mutáns vagyok, ezerszer jobban esett négynapos miskolci látogatásom utolsó napján minden túlfűtött érzelemtől mentesen bezarándokolni a gólyatábor kellős közepén is boldog nyitva tartással rendelkezésre álló tanulmányi osztályra, és izzadt pólóban, átvételi elismervényeket aláírogatva átvenni a kincset. Csak semmi romantika. Az épületből kilépve, megvakulva a napfénytől, küzdve azért, hogy ne essen ki a kezemből az egyszerre belenyomott indexem, angol és magyar nyelvű diplomám, pont egy tízfős gólyákból álló csoport óbégatott valami indulót, egy volt csoporttársam vezetésével. Mosolyogva intettem oda a srácnak, aki valószínűleg sosem fogja megtudni, hogy meghatott azzal, amit ezután tett.

Mint az köztudott, az egyetemi hagyományokat is elég sajátos módon értelmeztem és őriztem kezdettől fogva, de ha újra kezdhetném, sem hagynám ki vagy változtatnék rajta. Lehet, ezért is érintett olyan érzékenyen a gesztus, ahogy gyakorlatilag utolsó alkalommal hazaindulva az egyetemről, az új generáció, a gólyák évről évre csökkenő „hada”, akik még az egész szívatás, küzdelem (és persze boldog egyetemi évek) leges-legelején állnak, nem tudván, mi jön ezután, szóval az ex-csoporttárs felszólítására ők kívántak nekem Jó Szerencsét utolsó egyetemi utamon. Torokszorító érzés volt ezt átélni, ehhez képest semmit nem ért volna a kézfogás a rektorral. Így kell búcsúztatni egy korszakot, miközben azért én is örökké megmaradok kis balek bölcsésznek.

Jó Szerencsét! Vivát Bölcsész!

ha

2011-08-15T09:19:00.001+02:00

Bűnügyi jegyzőkönyvekben szerepel a nevem, mint alkalmi tolmács. Imádom a munkahelyem. (Ha-ha.)

kérdőjel

2011-08-01T06:48:00.002+02:00

Csak azt tudnám, mi a búbánatért ír nekem csak úgy üzenetet a volt osztálytársam öccse facebookon, akivel azt hiszem, egyszer találkoztam életemben, 8 éve egy csacsiavatón, érdeklődve hogylétem felől (rég nem hallott rólam), hozzátéve, hogy "láttam a képeket, jól nézel ki rajtuk!"

Ez teljesen hülye.

fourthnightshift

2011-08-01T04:29:00.002+02:00

Pusztán kutató természetem végett teszem fel a kérdést, vajon mennyire egészséges egy olyan helyen dolgozni, ahol úgy érzem, minden egyes itt töltött perccel csúfot űzök az életemből? Ha most bárki megkérdezné szimpla jó szándékból, hogy vagyok, azonnal sírva fakadnék.

thisisthebeginning

2011-07-26T12:22:00.002+02:00

Most szeptembertől a Fitness Akadémia hallgatója vagyok aerobik edzői szakon. Még én is nehezen hiszem el.

terhesvagyok

2011-07-16T04:22:00.003+02:00

Szóval az úgy van, hogy Fuci imádja, amikor az irreális gyermekkori tévképzeteimről és félelmeimről mesélek, hogy hogyan is láttam 10 éves korom előtt a körülöttem lévő világot. Ilyenkor megkér, hogy némi erőlködés után jussanak eszembe további mókás emlékek. Így történt, hogy ma beugrott, hogy 5-7 évesen a kádban fekve minden este megállapítottam magamról, mekkora nagy pókbelem van, bizonyára terhes vagyok (más okokat ilyen arányú elhízásra ekkor még nem ismertem). És Fuci akkor röhögött a legjobban, mikor mondtam, hogy A kádban minden egyes nap az járt a fejemben, mekkora gáz lesz anyámnak beadni 6 évesen, hogy terhes vagyok.

őfelméri

2011-07-15T15:26:00.002+02:00

Ha csak a showder klubos performanszaiból indulunk ki, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a Felméri gyerek könyvét tényleg élvezetesebb lenne elolvasni, mint megszámolni benne a vesszőket.

Nekem a fikázásból kéne megélnem. Mindenki csinálja azt, amihez a legjobban ért!

skizo

2011-07-05T14:52:00.002+02:00

Két lelki állapot között vergődöm, amióta csak dolgozom. Az elsőben úgy vagyok az egésszel, hogy végülis leszarom, valahogy csak kijövök abból a pénzből (nem), a kollégák nem is annyira szarfejek (de), és hogy valójában megfelelő szervező- és akaraterővel ki lehet bírni ezt a munkaidő-beosztást (hah!). Ezeket olyankor gondolom, mikor harmadik napja itthon ülök, és kezdem elfelejteni, milyen a munkahelyem. A másik lelkiállapotban (ez általában munkában és utána jelentkezik) tökéletesen demotiválttá válok minden élettani tevékenység irányába, és fejemben csiszolgatom a merénylet részleteit, amellyel végső revánsot veszek. Nemileg vagyok a vendéglátóipar perifériájára taszítva, ez pedig különösen érzékenyen érint, tekintve, hogy karrieremet fitness-animátorként kívánom kiteljesíteni (még mindig). A buzikat miért nem sorolják a lányokhoz?

heknows

2011-06-25T10:24:00.001+02:00

Ébredés után, kiflipózban fekve belebúgok hátulról a pasim fülébe:
- Úgy szeretlek, Danci-Manci! - erre ő, ugyanolyan negédes hangon:
- Éhes vagy, ugye?

juststarted

2011-06-20T20:11:00.003+02:00

Nagyjából az egyetem elkezdésével egy időbe tehető, hogy elkezdtem alább értékelni magam, mint korábban. Kezdetben ugye ez az ideális önértékelési szintre terelt, mert előtte jóval felette voltam, ám idővel sikerült egyre lejjebb jutnom a lejtőn. Állandó megfelelési kényszeremnek és a túl sok egyszerre vállalt dolognak köszönhetően sosem kaptam visszaigazolást, hogy zsigerileg jelentkező maximalizmusom ki lenne elégítve, hogy lenne, amit tökéletesen csinálok. Az utóbbi négy év az életemben az emberfeletti teljesítésről, az azért járó visszaigazolások totális hiányáról és a rohamszerű pánikbetegségről szólt. Mindegy is, nem szeretnék most panaszkodni.

A lényeg, hogy ma, egy ütős kör után a Margitszigeten kifulladva, izzadtan leültem törökülésbe a Duna mellé, a fülemben úgy érezték, mintha most értek volna haza. Körbenéztem, és megértettem, hogy én énekelek. Látva az új otthonom, amelyet a két kezemmel, az önértékelési problémáimmal, és minden erőmmel magam teremtettem, elszorult a torkom. Mosolyogva néztem a hajókra és épületekre vetődő sugarát a lemenő napnak, integettem az utasoknak, ők pedig vissza nekem, éreztem, hogy tényleg gyorsabban repülök, mint a fény, és hogy nem emlékszem, hol kezdődött ez az egész, csak azt vettem észre, hogy bömbölök és nevetek egyszerre, és úgy éreztem, mintha csak most értem volna haza.

jónekem

2011-06-09T13:27:00.002+02:00

Az első állásinterjúm óta eltelt idővel pedig exponenciálisan emelkedik az azóta érzett lebőgés és megaláztatottság érzete.

nowords

2011-06-05T13:41:00.001+02:00

A buli annyira minősíthetetlenül szar volt, hogy arra szavak nincsenek.

absolvation

2011-06-02T20:04:00.002+02:00

Szóval szabad vagyok. Túl vagyok végre valahára az egészen, megszereztem azt a kurva diplomát. A hétvégén eszméletvesztésig öntöm magamba az alkoholt (ez nem bulizás lesz, hanem alkoholizmus), jövő héttől pedig körbejárom a környékbeli szállodákat, mert portásbuzi akarok lenni.

Nem, most hogy lenne rá időm, most sem tudok normálisat írni.

tiredover

2011-05-30T22:38:00.002+02:00

Nem emlékszem, hogy voltam-e valaha is ennyire kimerülve.

álomvizsga

2011-05-26T09:28:00.002+02:00

Ma azt álmodtam, hogy az államvizsga szóbeli része a paprika pubban volt megtartva, ahol a pult mellett ülve, koktélokat kortyolgatva kellett szituációs feladatokban helyt állni, egy ismeretlen ember előtt. (Valójában ismerem, a magánál jóval fiatalabb embereket megrontó és azt kamerára felvevő pornómágnás volt az, de legalábbis úgy nézett ki.) Szóval azt kellett eljátszani az öregúrral, hogy mi egy pár vagyunk, és ő épp nyugdíjba megy, és rá kellett vennem, hogy menjen el dolgozni nyuggerként is, hogy legyen pénzünk megvenni azt a kétajtós jégkocka-adós hűtőszekrényt, amit kinéztem a katalógusban.

Alig várom, hogy lemenjen ez a kurva államvizsga.

amásénvagyok

2011-05-13T23:49:00.001+02:00

Én: Most, hogy így lefogyott, azért felpróbálnám ezt a Caramelt.
Anyám: Jaj, ne beszélj már nekem ilyeneket!
Én: Miért, te tán nem próbálnád fel!
Anyám: (hosszú csend) Az más.

Csak az ilyenek fognak hiányozni.

vasalok

2011-05-07T17:04:00.003+02:00

Miután életemben először kivasaltam és összehajtogattam a pasim felsőjét, dacosan kihúztam magam, és mintha már régen meg kellett volna tennie, ennyit tudtam a szemére hányni:

- Na! Vegyél el!

kicsinyfalu

2011-05-05T17:08:00.003+02:00

Felemelő érzés volt a múltkor az egyik miskolci könyvtárban tartózkodási címnek beírni budapestet. 400 Ft-ot fizettem ki a tagságért, hogy kivegyek egy olyan könyvet, amit ha megtalálnék az aluljáróban, 200-ért az enyém lenne örökre. Egy hete pedig, ha esetleg a könyvtár levelet írna a tartózkodási címemre, már meg is kapnám. Futottam már a Margit-szigeten, kondiztam már a közeli edzőteremben, és kakilni is tudok, így teljesen itthon érzem magam. Jövő héten ugyan még vissza kell utaznom hajdanán otthagyott szülőfalumba, hogy államvizsgázzak egy kellemeset, de nem igazán hiszem, hogy ennyi idő után vissza tudnék-e valaha is szokni az ottani kies, lassú és tohonya ritmushoz, ami az ilyen pici falvakat jellemzi. Hisz egy világpolgár így él!

Ne felejtsem el majd visszavinni a könyvet.

ahármasszexésanyámegybejegyzésben

2011-04-26T13:59:00.003+02:00

Ahhoz képest azért, hogy szart sem írok, elég eseménydúsan telnek a napok. Múlt héten a pasimmal befogtunk egy harmadik személyt, s egyenesen az ágyamig csalogattuk. Marha romantikus volt a szituáció (a hármasszex mindig a romantikáról volt híres ugyebár), a személy, kissé berúgván kettő percen belül horkolt, pedig még csak annál a résznél tartottunk, ahol rajtunk van az alsógatya.

Mindenesetre, ha egy tanácsot megfogadtok egy sokat tapasztalt buzitól: ha egynél több személlyel alszol egy ágyban, sose aludj el elsőként, mert mindig történik valami. És az alvó személy vagy ki van hagyva a bizonyos történésekből (így jöttünk össze a pasimmal), vagy pont a tudta nélkül van bevonva. Esetünkben ez utóbbi történt. Mint éhes keselyűk a holttestre, vetettük rá magunkat az élő (és alvó) szexuális segédeszközre, de tekintve, hogy mégiscsak a volt kollégámról van szó, reggel azért voltam olyan jófej, és közöltem vele, hogy ne haragudjon, de kihasználtuk. Szerencsére nem haragudott, vagy csak én voltam még nagyon álmos, hogy érzékeljem, hogy de.

Közben azért még mindig költözködünk, ami közben én még vizsgázok, beadandókat is írok, tök hiró vagyok. Mivel a pasim és Fuci gyakorlatilag minden fontosabb háztartási eszközt hozott magával, anyám tök cuki, szégyenkezve tukmálja rám a legjobb törölközőket, törlőrongyokat, meg mittudomén még miket, hogy ő is kivegye a részét a rólunk való gondoskodásból. Az olasz család módjára végzett készülődés közben egyébként jelezte, nincs túlságosan ínyére újonnan felvett szokásom, miszerint kizárólag a keresztnevén vagyok hajlandó szólítani, maximum akkor édesanyázom, ha már nagyon ki vagyok akadva rá (mint amikor a filmekben teljes néven szólítják egymást).

- Gábi, idefigyelj! (Valóban, kicsit megnyújtom az a-t, így egy szűk ajakkerekítéses Gábi lesz belőle. Így sokkal szellemi fogyatékosabbnak hat.)
- Ne hívjál már Gabinak!
- Hát akkor minek hívjalak?
- Maminak!
- Gagyi Maminak?

- A kurva anyád!
- Na, ez jó! Legyél a Kurva Anyám!

Elvagyunk, mint mindig.

örökké

2011-04-15T22:40:00.004+02:00

Az egyetlen jó dolog abban, ha a pasimmal távol vagyunk egymástól, hogy szokásunk az egymásnak írt emailekben úgy elbúcsúzni, mint régi hősszerelmes középkori levelek végén, pl. forrón csókol a te örökké szerető roli-molid. Vagy ilyesmi.

mindenkiköltözik

2011-04-15T11:00:00.002+02:00

Soha nem költözködtem még életemben, éppen ezért elmondhatatlanul furcsa érzés bepakolni egy bőröndbe a fizikai létem alapvető tárgyait úgy, hogy ez mostantól nem itt van, hanem ott lesz. Huh.

alakás

2011-04-14T12:33:00.003+02:00

Nagyvilági vagyok, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy éppen úgy fizetek egy albérletet a fővárosban, hogy közben nem is tartózkodom benne, sőt, még nem is láttam. Egy olyan albérletet, ahonnan 5 perc bemelegítő futás után róhatom majd a köröket a Margitszigeten, és fájdalmasan hamar fogunk eljutni A-ból B pontba, azaz A lakásból Bárhova. Megyek is rögtön, és megnézem a környékbeli konditermek listáját.

things

2011-04-09T17:31:00.002+02:00

Még mindig szilárdan meg vagyok győződve felőle, hogy a névváltás mögött valójában a csőd szomorú ténye áll, amit én vittem véghez egyedül. Ki ne húzzátok nálam a gyufát, multik!

Ma egy öltözőben öltöztem a CzanikBalázzsal. Én pedig vagy jót mondok, vagy semmit.

Továbbá elvittem anyát zumbázni, aki olyan ügyesen nyílt ki lótuszvirág módjára, akárcsak Miranda. Megbeszéltük, nekem ez sokkal jobban menne nem aerobikos cipőben, neki meg két vörösboros kóla után.

Ja, és végre kötik a szakdogám. Úgy kellett magam lefogni, hogy csak 29 oldal legyen.

nemmondja

2011-04-05T22:19:00.003+02:00

A statisztikákat tekintve megállapítható, hogy egyetlen olyan mondat létezik, amelynek elhangzása után az illető személyét, vagy személyiségét figyelmen kívül hagyva örökre a szívembe zárom őt:

"És te amúgy edző vagy?"

atoleránstesó

2011-03-30T21:23:00.002+02:00

Tekintve, hogy az öcsém a nagy sokkterápia óta is, ha épp rájön a roham, ugyanúgy ölelget meg puszilgat, mint azelőtt, két eshetőség áll fenn: az egyik, hogy az egymást követő generációk valóban egyre toleránsabbak és toleránsabbak, tehát pont elég korkülönbség van köztünk, hogy übertoleránscsi legyen, a másik pedig - és erre gyanakodom -, hogy beigazolódott a 13 éve tartó félelem, a gyerek tényleg szellemi fogyatékos, és nem sikerült megértenie a 'buzi vagyok' szókapcsolat valamelyik részét.

albérletekszakdogák

2011-03-26T18:24:00.005+01:00

Tényleg nem történik velem semmi. Nagy erőkkel kutatjuk a tökéletes albérletet, az eredmény egyelőre élet kontra mi = egy-null. Előzetes terveim szerint amikor majd élőben nézzük az albérleteket, amelyik nagyon ronda, azt ott helyben megsiratom. Ha látok egy első világháború korabeli konyhakövet betonszürke-betonvörös színkombinációval pompázni, fogom magam és rásírok. Nem hiszem, hogy nagy igényekkel rendelkezünk, alig van 10-15 kikötésünk a leendő otthonnal kapcsolatban. Aki ismer 2-3 szobás (inkább 3), metróhoz közeli (a belváros sem baj), állítható fűtéses (a konvektoroktól félek, azt inkább ne), jóképű, tárgyalóképes férfi főbérlővel rendelkező (kiválaszthatja, hármunk közül ki szopja le némi árengedményért), de egyébként is olcsó albérletet, azonnal mutasson be neki.

Közben egyébként szakdogát írok, jól éreztem, hogy a kezdeti lelkesedés alábbhagy idővel. Így a háromnegyedénél járva már rossz belegondolni, mi lenne, ha még a témát is utálnám. Hogy ülnék le írni? Sehogy?

comeout

2011-03-24T18:44:00.003+01:00

Coming-out az öcsém előtt. Érdekes élmény volt. A mi családunk igazán ért a sokkterápiához.

rolakosz

2011-03-18T14:13:00.003+01:00

Tegnap az irodán a fiúknak udvarlás után épp azt ecseteltem, hogyan vigasztaltam volna meg minden alkalommal VV Gombit, amikor bömbölt, meg hogy ki nem állhatom a Bécit, ezért ha arra kerülne a sor, nem lennék tekintettel arra, hogy ő is élvezze a dolgokat, és röhögve mondták a többiek, hogy én egy Alekosz vagyok, csak én a fiúkat akarom megdugni folyton.

Kicsit zokon vettem. Én sokkal szebb vagyok.

fogdmegazujjam

2011-03-17T21:20:00.003+01:00

Végülis fel lehetett olvasni a szöveget ülve is, így megkértem a kellően barátságosnak tűnő padtárslányt, hogy legyen szíves, és ne vegye tolakodásnak, de fogja meg az egyik ujjam, miközben hangosan kell beszélnem a többi ember előtt, aki volt annyira barátságos, hogy minden további nélkül a rendelkezésemre állt, fogta mindvégig az ujjam, így tudtam, hogy legalább egy ember már szeret a jelenlévők közül, és egyszer sem akadt el a hangom. Hát így élem túl én a prezentációkat.

halad

2011-03-16T08:01:00.002+01:00

Kész vagyok a szakdoga felével, már csak jövő hétig vannak óráim (amik heti kettővel számolva eddig is megterhelőek voltak), holnap még prezentálok-dadogok-összecsuklok egyet, és a követelményeket immáron teljesítettem is. Sokat gondolkodtam egyébként rajta, mégsem sikerült azóta sem, hogy az első ilyen élmény történt velem, rájönnöm, vajon mi válthatta ki belőlem huszonévesen ezt a parát a prezentációktól? Áltiban osztályelső voltam, ebből - ha máshol nem is - az osztályteremben merítettem önbizalmat, mindig szerepeltem. Gimiben laza voltam, mint a rigalánc, mindent leszartam, ebből merítettem önbizalmat (gondolom). És most itt vagyok, sem osztályelső nem vagyok, sem rigalánc, és csuklik össze-vissza a hangom, és képes vagyok többnapos gyomorgörcsöket produkálni egy darab felolvasandó A/4-es miatt. Mi van?!

enjoyablerequirement

2011-03-09T12:04:00.003+01:00

Mióta nem dolgozom, újra a sulinak szentelem napjaim jelentős hányadát, meglepő módon pedig élvezem is. Ezidáig abban a hitben éltem, hogy a szakdolgozat már csak egy nyűg, kérem, én kijártam tisztességgel azt az istenverte oskolát, ne basztassanak már ilyen additional requirements-cel engemet, ide nekem azt a kurva diplomát, na! Erre most rájövök, hogy ez valójában élmény, ráadásul élvezhető. Mindenhol utánaolvasgatni a dolgoknak, keresni az újabb és újabb információkat, felismerni az összefüggéseket, majd az ezzel kapcsolatos gondolataim hatalmas masszáját más számára is érthető módon összegyurmázni és tálalni. Esküszöm, élvezem.

konzulencia

2011-03-04T08:02:00.002+01:00

A kedvemben végül érdemleges pozitív elmozdulást a konzulensem okozott, aki gyakorlatilag újra közölte, hogy szinte tudta, hogy semmi szükségem nem lesz rá, tudok én írni egyedül is. És még nekem vannak önértékelési problémáim.

disappointments

2011-03-02T11:06:00.003+01:00

Ez a hét egyelőre maximálisan a csalódások jegyében telik. A hétvégével ugyan sikerült végleg letennem a lantot a munkahelyemen, azóta viszont gyakorlatilag folyamatosan osztogatja a pofáncsapásokat az élet.

Mindjárt elkezdek Barbrát hallgatni, és felvágom az ereimet.

akkorishordanifogom

2011-02-27T11:35:00.001+01:00

Természetesen kicsi rám.

végkielégítés

2011-02-26T07:22:00.004+01:00

Tegnap a pasimmal kondizás közben jót röhögtünk azon, mennyire felszabadító élmény számomra, hogy híztam, és hogy végre nincs munkám. Hogy mennyi ember örülne még ennek a két körülménynek rajtam kívül. Hogy mennyire logikus vagyok.

Mindennek van oka egyébként, erre ma reggel újból rájöttem. Annak is van oka, hogy ezt a hétvégét szopom utoljára végig itt a szállodában. Ha ugyanis nem ezt tenném, valószínűleg most csak könnyelműen a másik oldalamra fordulnék az ágyamban, ahogy minden normális ember teszi ezt a világon ilyen időben. Ők viszont - ellentétben velem - nem találnak egy valószínűleg méregdrága fecske úszónadrágot a használt törölközők között, melyeket az ausztrál férfi vízilabda válogatott hagyott maga után.

Egy fecskét, amit az egyik debella hatalmas izomkolosszus gyönyörű ausztrál ifjú titán hagyott itt (nyilván csak nekem).
Egy fecskét, aminek én bűnös és perverz mód fogok megörülni otthon (wááháá).
Egy fecskét, amit majd ha bőszen viselek nyáron, rá lesz írva a seggemre, hogy Australian Water Polo, és tudni fogom róla, hogy na eeeez, ez nem hamisítvány.

Íme: végkielégítés buziknak.

kiálló

2011-02-18T06:58:00.003+01:00

Nem írtam, mert el voltam foglalva a hízással (ha-ha). Rám is fért egyébként, mivel a pasim szerint az egykor jó bubis bicepszem egyre inkább hasonlított Madonnáéra, egy rég nem látott ismerős pedig a kondiban így köszöntött: "Hogy te milyen szálkás lettél! Diéta, vagy... (torzult fintor) vagy valami betegség?"

Ez volt az a pont, aminél úgy döntöttem, Fuck Low-Calorie Diet, és azóta falok, mint az állat. Na a hízás sosem vált nehezemre, úgyhogy két héttel a hízókúra elkezdése után már normális zsírszázalékkal rendelkezem.

Az a baj, hogy vagyok annyira jó fej, hogy addig nem hagyom itt a munkahelyemet, amíg nem találnak a helyemre másik áldozatot. Eredeti szándékaim tehát ennek köszönhetően tökéletesen a semmibe vannak nézve, tehát a kurva sulit jóformán mégis csak a kurva meló mellett fogom befejezni. Még jó, hogy ilyen magamért kiálló vagyok.

nemibeteg

2011-02-07T11:48:00.002+01:00

Felmondtam a munkahelyemen. A toporzékolós-hajtépős szakítás helyett, amit vártam, békésen meg lett beszélve minden, ám ezt is inkább annak tudom be, hogy mindig is tudtam, mikor kell hazudni. Így ez a félév már tényleg a suli befejezésére való koncentrálás féléve lesz, ennyi kihagyás után egyébként nem is annyira nehéz, rendesen újra érdekel a tananyag.

A felnőtt életbe való első lépések által pedig megdöbbentő dolgok derültek ki számomra: vannak korlátaim. És egyáltalán, vannak korlátok. Ez nekem hihetetlen.

Vagy nincsenek?

megintbeteg

2011-02-01T15:26:00.002+01:00

Utólag mérlegelve rájöttem, legutóbbi kiborulásomban jelentős szerepet játszott az a betegség, ami valószínűleg a két héttel ezelőtti testvéréből fejlődött ki, amit akkor inkább csak félresöpörtem, minthogy kigyógyultam volna belőle. A kis geci természetesen visszavágott, de az egészet szerintem a körzeti orvos várójában, egymással versenyző gethes köhögő vének tanácsa között eltöltött két óra fejelte meg.

Életemben először pedig hízni akarok éppen.

nemnormális

2011-01-28T20:54:00.003+01:00

Félek, érdemes lenne komolyabban elgondolkoznom rajta, vajon mekkora önértékelési problémákkal küzdök a mindennapok során, sokféle élettéren, ha olyan okok miatt bojkottálom az osztálytalálkozókat, mert beképzelem, hogy engem lenéznek az egykori osztálytársaim, illetve sírva hívom fel a pasimat a konditermi edzés után, csak mert nem én voltam a legizmosabb.

tanárnő

2011-01-27T09:37:00.002+01:00

Megrendítő olykor szembesülni szülőanyád eredeti foglalkozásával, meg hogy milyen szerepet tölt be az idő nagy részében, amiből itthon nem nagyon lehet érzékelni akármit is. Konkrétan az fura, hogy felhívom, hogy hol a shakeremből a kis rács, így nem tudok turmixot csinálni, majd ő:

- Hát, nem tudom, kisfiam, nézd meg a fiókban, ha ott nincs, még mindig a mosatlanban rohad. Dózsa Patrik azonnal tegye le azt a vonalzót, mielőtt még kiszúrja a padtársa szemét!

nagyöregnagyigazsága

2011-01-22T09:00:00.003+01:00

Én, a kapcsolatmániás valahogy úgy tudnám leírni én és munkahelyem kapcsolatát, mint amikor a másik fél mindig veled akar lenni, nem hajlandó kimászni egy életterületedből sem, folyton hívogat, és előre félsz szakítani, mert tudod, hogy az a nagyon rossz típusú toporzékolós, önsajnáltatós hiszti következik.

Egyébként tökéletes életem összes többi szegmense továbbra is tökéletes, tegnap részt vettem életem hivatásának (tudom, már unalmas) második óráján, ugyanaz a másfél méteres húsz kilós kiképzőtiszt-lány tartotta, aki az elsőt, de mivel alakformáló órán voltam (inkább erősítő gyakorlatok), a múltkor meg zsírégetőn (inkább szívrohamot előidéző pulzusszám és ugribugri egy órán keresztül), így a mosolyom szinte már őszinte volt az egész óra alatt.

A kondiban meg egyre inkább elkezdtek velem haverkodni a 40-50-es korosztály hímnemű tagjai, akik megfigyeléseim szerint csakis meghatározott mennyiségű izomtömeg felett hajlandóak emberszámba venni bárkit is. Az korántsem zavarja őket, hogy a kinyomott kétszáz kiló ellenére a sörpoci meg a pipaláb még megvan, ezáltal tök aránytalanok, és az összképen még a vetésforgóban beültetett műpóthaj és a térdig felhúzott sportzokni sem javít, a mi kondinkban ők a menők, a többi meg a plebs. Ezért is érint érzékenyen, hogy az utóbbi időben nem átallkodik némelyik arra vetemedni, hogy megismerjenek, neadjúristen, előre köszönjenek. Nem tudom ugyanis eldönteni, hogy ez az öregedés jele-e, vagy csak annyi izmot szedtem fel, hogy könnyen meglátnak.

Szóval az egyik ilyen nagyöreg jópofizva megkérdezte az öltözőben, hogy megvolt-e a napi futás. Mondtam, hogy ma nem kardióztam, reggel volt aerobic, bőven elég a mai napra. Majd röhögve mondta, hogy jó sport az az aerobic, csak nehezebb, mint amilyennek látszik, ő egyszer merészkedett be egy órára, röhögve ment be, és sírva jött ki.

És hát ez azért nagy igazság.

supersweet22

2011-01-17T09:19:00.002+01:00

Ma aztán igazán fos a hangulatom. A hétvégém egy nagy rakás szar volt. Amint csütörtök este leraktam a lantot a melóhelyen, mentünk is úszni. A víz jótékony hatása ki is hozta belőlem másfél óra alatt a régóta lappangó megfázást, melynek köszönhetően otthon a meztelen, kitakarózott pasim mellett pulóverben, mackónaciban, radiátor mellett, betakarózva, remegve és fogvacogva zuhantam lázálomba.

Reggel időpontom volt a fodrászhoz; ahhoz a fodrászhoz, akihez ha nem megyek el, megint várhatok két hetet, mire eljutok (ez nem történhet meg, ilyen opció nem létezik). A fodrászhoz még levitt a pasim kocsival, de visszafelé egyedül kellett megtennem a hazautat. Mint egy drogos, kódorogtam be a gyógyszertárba. Full kómás fejjel mondtam a néninek, hogy a legerősebb fájdalomcsillapítót kérem; igen, a fortét, igen, a nagy kiszerelést. Életem legémelyítőbb buszútja után hazaérve pedig megpillantottam a tükörben révedező tekintetem, már amennyi látszott belőle a levágott hajtól. A fél pofám bárminemű túlzás nélkül olyan szinten volt hajas, hogy ekkor értettem meg a gyógyszerész ijedt tekintetét. Bemegy egy drogos kapucniban a patikába, nagy kiszerelésű extraizmos fájdalomcsillapítóért, a fején pedig tisztán látszik, hogy épp az imént nyúzott meg és fogyasztott el puszta kezeivel egy kóbormacskát.

Vállat vonva bezuhantam az ágyba. Szombat reggel nem volt lelki- és testi erőm bevállalni életem hivatásának második hivatalos óráját, emiatt egy jó nagy szarnak éreztem magam. Úgy gondoltam, egy kardiómentes kondiedzés, jó komótosan kivitelezve azért még nem árthat. Nos, a komótos igencsak finom jelzés arra, amit műveltem.

Szombat este szülinapi "buli". Az eleje jó volt, olyan spontánok voltunk, hogy beszarsz. Aztán megérkeztünk a buzibárba. Még félig taknyos fejjel próbáltam feszíteni az atlétában, hisz beach-party volt. 22 évesen kell rádöbbennem, hogy Lidinéni, piros ribizli és társaik márpedig a beach hangulat szerves részét képezik. Már a party előtt fel voltunk készülve a coco jambo és az álomhajó aljas támadására, egy idő után viszont már néhány hangjegy is megváltás lett volna az ilyen igénytelen számokból.

Nagyon szar buli az, amiből mi negyed háromkor távozunk, de esküszöm, még ennyi időt is kár volt rááldozni. Ne' neked super sweet twenty-two.

A vasárnap nagyrészt a történtek megemésztésével, orrfújással, hentergőzéssel és forrócsokizással telt.

Ma pedig, az igazi hétfő-hangulat kedvéért a főnökasszonynak 'a-semmiért-baszogatós' kedve van, szerencsére előbb lelépett, minthogy kiosszam, csak úgy, nőiesen.

Fuhhdegeci szar kedvem van.

aerobika

2011-01-11T15:00:00.002+01:00

Tegnap részt vettem életem hivatásának első hivatásos óráján. Nos, kedves aerobicos lányok, le a kalappal előttetek, a világ 99%-a (és mindezidáig én is) abban a hitben él, hogy az aerobic egy kis ugra-bugra némi frankó kis zenére, mosolyogva bájolgunk a tükörben a cicanaciban, egy óra múlva pedig elszambázunk az öltöző felé a kemény fizikai megpróbáltatást végző, súlyzózó fiúk mellett.

Hát a faszt. Tudom, hogy az első alkalom után ilyet nem szabad mondani, de ehhez az egészhez képest egy konditermi edzés a fasorban sincs. Az óra után a legőszintébben mondtam az edzőnek, hogy gyilkos vagy. Nem baj, jó lesz ez, erőnlét kell hozzá (szerencsére ebben a részében nem kell rengeteget fejlődnöm), de hogy az állóképességem a heti négy-ötszöri félórás intenzív futások ellenére a béka segge alatt van, az eléggé meglepett.

Szombaton újabb kör, akkor már anyámmal kézenfogva megyek. Ez milyen már? 22 éves homoszexuális férfi vagyok, és viszem a 42 éves anyámat aerobicra. Én amúgy sok tekintetben anyám BFF-e vagyok.

2011

2011-01-07T10:57:00.003+01:00

Eléggé be vagyok reccsentve ettől az évtől, hisz mi van, ha nem sikerülnek a dolgok (úgyis sikerülnek).

Idén várhatólag befejezem a sulit (gyerünk máár), a szakdogám nemrég szerencsére úgy döntött, végre elkezd érdemben is gyarapodni. Ahogy a minap végigtekintettem az utóbbi pár évemen, kicsit büszke lettem magamra, az egyetem négy évéből kettő alatt aktívan megálltam a helyem egy munkahelyen is, ahol - ha fizetésemeléssel nem is éreztetik - de úgy hiszem, értékes dolgozónak tartanak, nem titok, hogy minden eszközzel ott akarnak tartani, az viszont titok, hogy úgysem fog nekik sikerülni. Tanulás és munka közben szerencsére nem sok időm jutott a megszerzett vagyon elköltésére, így azon kevés egyetemista közé tartozom, akik jelentősebb alkoholmérgezés, még jelentősebb diákhitel-állomány és még annál is jelentősebb súlyfelesleg nélkül kerülnek ki a zéletbe. Szerény kis munícióm vélhetőleg elég lesz ahhoz, hogy a diploma megszerzése után (gyerünk máár) viszonylag kockázat nélkül költözhessünk egy új városba, végre külön a szülőktől (kvázi lédi gagától). Szerény kis munícióm remélhetőleg arra is elegendő lesz, hogy a semmit nem érő angol szak után végre elkezdjem kitanulni a hivatásom, amiben akkor is nagyobb sztár leszek, mint akármilyen sóbertnóbert.

Nem is vagyok bereccsentve amúgy, csak izgulok.

hiszti

2011-01-05T02:58:00.004+01:00

Van az a pont, amikor a kedves kolléganőd, aki az emberiség nagy részével szemben egyébként egész sokáig szimpatikus volt, menthetetlenül az agyadra megy, és ezt már őelőtte is képtelen vagy álcázni. Jól jelzi a reménytelen helyzetet a mai műszak legnagyobb próbatételének számító párbeszéde, amikor is illető lány hazajutásával kapcsolatban konzultáltunk.

- Roliiiiii, most hogy fogom elérni a vonatot?
- Hát, majd hívsz a busz valamelyik megállójába egy taxit, átszállsz, és úgy eléred.
- De Roliiiiii, mi van, ha még azzal sem érem el, és akkor várhatok egy csomót, és még a taxit is kifizettem?
- Hát, akkor menjél végig taxival.
- Jaj, de Roliiiiii, annyi pénzem nincsen.
- Akkor mész busszal, meg a későbbi vonattal.
- De Roliiiiii, ne legyél már ilyen igazságtalan! Nem akarok éjszaka hazajutni!

Azt hiszem, valahogy ekkor láthatta az eret kidagadni a halántékomon, kicsit ijedt fejet is vágott, mire én vettem egy nagy levegőt, közöltem vele, hogy nem tudom, mit vár tőlem, adva van egy probléma, amelynek megoldására az összes létező alternatívát felsoroltam, ha ő egyből sem tud választani, azt én őszintén sajnálom, de én azért vagyok buzi édes lányom, hogy ne kelljen ilyen hisztiket hallgatnom.

A nevemet meg úgy visítja, hogy kezdem lassan gyűlölni, hogy így hívnak.

széparc

2011-01-02T18:29:00.002+01:00

Épp sorban állunk a lidlben a futószalagon pihenő szokásos vasárnap esti jégkrémeink mellett, az előttem álló vásárló még épp fizet. Félig háttal állok a pénztárosnak, szemben a pasimmal és Fucival, elgondolkozván az élet nagy igazságairól. Mi is lenne megfelelőbb hely arra, mint a Lidl pénztára, hogy végiggondoljuk, mi a fasztól néz ki az arcbőrünk úgy, mint egy hormonzavaros, génkezelt leprásnak. (Abbahagytam a gyógyszereket, így a bőröm a bennmaradt redvát igyekszik minimális idő alatt kiüríteni a testemből, a szemgolyómon még nincs pattanás. Eredmény: olyan ronda vagyok, hogy mutogatni kellene.) Na szóval, állok a többiekkel a pénztárnál, majd egyszer csak államat végigsimítva (ott van a legtöbb ragya), a messzi mirelit húspult mélységeibe révedt tekintettel fennhangon közöltem a többiekkel: "Senkinek nincs olyan szép arca, mint nekem!" Erre a többiek taknyot-nyálat egybeköpve elkezdenek röhögni, oldalra sandítva én is rájöttem, miért.

A pénztáros fiú a legkisebb érzelmeket is szigorúan mellőzve, kaméleonokat megszégyenítő merev tekintettel bámult a fejembe.

sadxmas

2010-12-26T01:01:00.003+01:00

Hullámokban tör rám a mai estén a szomorúság, a gyomromból kiindulva, hogy aztán eluralkodva a testemen, hidegrázás formájában tudjam kiélvezni minden érzékszervemmel, persze az egész nagyrészt a karácsonyi filmek által generálva, de nem baj ez, sőt. Szerencsére jólesik, mert nem sokszor van jelen az életemben ez az érzés, márpedig az élet teljességéhez minden érzés szükségeltetik. Fujj, de giccses vagyok. Na mindegy, a lényeg, hogy szomorkás a hangulatom máma, de legalább még jobban kiemeli azt a boldogságot, amiben egyébként részem van.

Hasonlóan jóleső érzéseket mindenkinek így karácsony alkalmából.

koraimag

2010-12-20T09:26:00.003+01:00

Túl kanos voltam. Életem első korai magömlése volt ez. Még a buliba sem jutottunk le, viszont az ivótársaság kétharmada hányt.

h0rny

2010-12-17T22:20:00.003+01:00

Szóval öröm van a háznál, a pasimnak van munkája, Fuci végzett a magyarmumussal, én meg bő egy hete tisztában vagyok a hivatásommal. Ezt megünneplendő, megyünk holnap bulizni, amiben én előre letudom a szilvesztert is, hiszen aki vendéglátóiparban dolgozik, az vendéglátóiparban is szilveszterezik. Előzetes szándékaim szerint ezért kétszer annyit fogok inni, mint egy átlagos buliban. Minden pórusom ki van éhezve az alkoholra. Botrányosan részegen akarok táncot imitálni a parketten, szemtől-szembe kigúnyolni az emberek háromnegyedét, a maradéknak (főleg heteróknak) pofátlan ajánlatokat tenni némi hármassal kapcsolatban, öntudatlan állapotban akarok feküdni a buzibár kanapéján a harsogó ájvillszörvájv mellett, visongva-vihongva elindulni a mekibe, mert azt mindig kell.

Olyan, mintha kanos lennék a piára.

televízióésmi

2010-12-13T01:33:00.006+01:00

Köztudottan nem vagyok valami nagy televíziónéző, magamtól nem sokszor jut eszembe bekapcsolni az említett készüléket. A pasim viszont abba a kasztba tartozik, aki szeret keresgélni - és pechemre talál is - ilyen-olyan műsorokat, amiket aztán a jól ismert félig lehunyt szemhéjak és bamba arc mögül szemrevételez. Nincs is ezzel gond, mindenkinek megvan a maga perverziója, míg én netezek, ő a tévét nézi. Egyes életterületek esetén azonban felmerülnek bizonyos (khm..) problémák, amelyeknek megoldására vonatkozó tippeket egy női magazin párkapcsolat-elemző írásában sem találtam.

Ott a reggeli ébredés például. Ez még a kisebb tragédia, hiszen magában az ébredés folyamatában nem szokott megzavarni, ha zúgnak, csörögnek, csattognak, villódznak mellettem, tehát az életemet különösebb módon nem zavarja. Azt az aprócska tényt viszont kimondottan tragédiaként élem meg, hogy mikor mi ébredünk, (legtöbbször jó későn), az összes pasicsatorna kivétel nélkül valamilyen bolygóközi invázión résztvevő hegyesfülű, megbélyegzett homlokú, neonzubbonyba öltözött lények kalandjait közvetíti, és jobb híján általában ezeken a műsorokon ragadunk le. Ilyenkor a kis családi forgatókönyv jobbára ugyanaz: a lézerlövöldözést túlharsogva, próbálom elmagyarázni a pasimnak, hogy a reggeli kávémat úgy szeretem elfogyasztani, hogy közben nem repkedünk galaxisok között, és hogy semmilyen tekintetben nem vagyok ilyen korán felkészülve mindenféle undorító - bár kétségkívül nyilván roppant intelligens - lény látványára. Ekkor a pasim pedig ugye folytatja a kis családi forgatókönyvünket, azaz minden empátiát szigorúan mellőzve, továbbra is a tévét bámulva megsimítja a fejem, és két tömör szóban elmagyarázza, hogy most márpedig miért fogjuk ezt nézni. Ekkor szoktam csendben beletörődni, hogy ma is Ipszilon Admirális utasításai mellett fogom megenni a rántottámat.

Ahhoz viszont, hogy felébredjünk, nyilván el is kell aludni. Az olyat pedig nem lehet csak úgy, á la nature, ahogy a csigaevő mondaná, ahhoz kell valami. Valami, ami zúg, beszél, zsinatol, világít. Mi más lenne erre a célra alkalmasabb, mint: a televízió. Tulajdonképp valami meghitt otthonosság is van abban az érzésben, amikor a tévé búgó hangja mellett hallgatom, ahogy a pasim az izmos karjaim közt egyre inkább álomba merül, légzése egyre nyugodtabb és lassabb lesz, miközben én egyre idegesebben rázom a lábfejem, nézem a plafont, várva a pillanatot, amikor el tudok lazulni, és ha félálomba is merülök, a műsor beleszövődik a gondolataimba, és csak ámulok, hogy kiafasz beszél nekem gyilkosságról vagy esküvőről össze-vissza. Majd felriadok, és rájövök, hogy háhá, ez még mindig: a televízió, amely már fél órája nem hagy elaludni, szabotálja álmaim és életem. Ekkor szoktam agyfaszt kapni, és rendkívül, ismétlem rendkívül agresszív mozdulattal megnyomni a kikapcsoló gombot a távirányítón.

Ki kell küszöbölnöm valami megoldást ezzel a problémakörrel kapcsolatban. Nem tudom, mennyire lenne hihető, ha a pasim egy nap hazajönne, én pedig ártatlan arccal állnék a falról tőből letépett tévé hűlt helyére mutogatva, és próbálnám elmagyarázni, hogy hát akkor az úgy volt, hogy jöttek a földönkívüliek, hogy kell nekik a tévé, vagy valami hasonló fedősztorival szolgálnék.

A helyzet persze korántsem ennyire tragikus, ezt muszáj leszögeznem, mert szegény pasim még magára veszi ezt az egészet, szóval ő az én pasim, akit a tévémániájával együtt szeretek, csak olyan jó néha heccelni ilyenekkel, mert cuki olyankor, és szeretem, mikor heccelve van ilyenekkel.

vvjerzy

2010-12-10T02:08:00.003+01:00

Ezek után senki ne hányja a szememre, hogy néha napján valóvilágot nézek, az ember bárhova kattint, folyton csak villalakókkal találkozik.

walkofabeautifullife

2010-12-03T07:58:00.003+01:00

Ünnep van, úgy néz ki, megtaláltam végre a hivatásom. Nem mondom, hogy sikerül is majd egyből ezzel foglalkoznom, mindenesetre engem jelenleg határtalanul felszabadulttá és boldoggá tesz a tudat, hogy tudom, ezt bármeddig tudnám csinálni, segíthetnék az embereknek, jobbá tenném az életüket, példát mutathatnék, tiszta terézanya rulez. Megkérdeztem szűk környezetemet, mennyire néznek idiótának az ötlet miatt, és egyikük sem nézett rám úgy, mintha marslakó lennék. Nem gondoljátok, hogy itt elmondom, még a végén kiröhög mindenki.

A pofagyógyszerek szedését és kenését egy hete abbahagytam, eredmény: egy hete újra úgy nézek ki, mint az emberiség mocska. Nekem ugyan nem okozna gondot életem végéig a csodapofagyógyszerekkel kenni magam naponta kétszer, marha kis áldozat ez a tökéletes arcbőrért, csak ne lenne mindegyikre ráírva, hogy NE HASZNÁLD SOKÁIG MERT MEGHALSZ! Nagyszerű.

ultragázreggel

2010-11-30T20:40:00.004+01:00

Szóval már második napja kurvára fáj a lapockám, sejtésem szerint a melótól, utálom ugyanis ezt a munkahelyi pingvin dresszt, mert befeszülök tőle, hogy nekem karót nyelve kell vendégpopsit nyalnom, és ettől fogja a hátam, és jelzi, hogy neki ez nem jön be. Így hát már második napja járok úgy, mint a púpos Quasimodo, ez a púposság ugyanis az egyetlen póz, amiben nem halok szörnyet.

Ma reggel egyébként, miközben a pasimmal nem reggeliztünk, mert nem volt otthon kaja, de néztünk közben mokkát, szörnyülködtem, miért gondolják, hogy engem, a nézőt szórakoztat az, ha rúzsamagdinak kikényszerítve elénekeltetnek a fiúkkal egy boldogszülinapot, mondom, ez kurvagáz így kora reggel, ilyen hajnali órákban én még nem vagyok kész ilyen kínos szituációk átélésére, gyorsan át is kapcsoltam a reggelire, mert ennél a direkt szívatásnál még a csonkapicit is jobban elviselem, ahol a veresrobi meg a szexicuki cigányfiú az ikszfaktorból vendégeskedtek, és fél perc múlva a csonkapici előállt az ötlettel, hogy ugyan rögtönözzenek már egy előadást az aktuális témával kapcsolatban. Bazdmeg.

akurvamacskakurvalyukai

2010-11-28T13:22:00.003+01:00

Muszáj valamit írnom, egyszerűen szégyenletes, hogy több, mint egy hete Yuki az utolsó postom.

Ma kondiban életem egyik központi kérdésére találtam választ, nevezetesen a kurva macska miért pont az én kondis pólóim alját lyuggatja ki sorra előszeretettel. Majdnem mindegyik alján ugyanis határozottan köröm általi lyukak nyomaira bukkantam, és más nem lehetett, csakis a kurva macska. Nos, ma, amint az oldalemelések közben a súlyzók összekoccantak az ismétlések végén, megkaptam a választ. Hihetetlen, de gyönyörű, köröm általinak kinéző lyukakat lehet produkálni kettő darab súlyzóval, ha határozott mozdulattal összekoccintjuk őket, köztük némi ruhafelülettel. Most pedig nem tudom, az idegesít jobban, hogy az egyik kedvenc edzőtrikóm tönkretétele után jöttem erre rá, vagy hogy az egyik kedvenc edzőtrikóm tönkretétele után jöttem erre rá.

Ah, ennyire szar nem lehetek, maradt volna inkább Yuki.

yukifan

2010-11-19T22:35:00.001+01:00

A pasim olyan vicces, amikor teljesen odavan a vaterás Yukiért.

csókolom

2010-11-15T21:43:00.008+01:00

Ahogy merülünk egybe jobban bele ebbe a tőzsde-dologba, és kezdek szépen rájönni, hogy az élet (és főleg a tőzsde) a jó időzítésről szól, rá kell jönnöm, hogy Fuci anyukáját, Miss PeeJayt is be kéne vonni a buliba, mert aki csak és kizárólag olyankor képes benyitni a szobába jó éjt kívánni, amikor én részegen vagy azt mondom, hogy "Fuci töltött pornót!", vagy hogy "Kapard csak el, hisz a macska is elkaparja a szarát!", annak ha máshoz nem is, de az időzítéshez nagyon kell értenie.

héroland

2010-11-15T21:37:00.002+01:00

Én voltam az egyetlen férfi (The Only Man - pornófilmcímnek sem rossz) a teremben, és a legjobban én ráztam azt a rongyos picsám, ugye, elő a csakrákkal. Lehet, hogy holnap is megyek, nem is volt olyan rossz a porba döngölni-táncolni a spar középkorú pénztárosait.

Egyébként ma felvettek dolgozni oda, ahol eddig is dolgoztam.

tisztalótusz

2010-11-09T11:13:00.002+01:00

A gyógyszerek egyébként (elkiabálás következik) eddig kiválóan funkcionálnak, akarom mondani eddig kiválóan funkcionáltak, mert most épp elkiabáltam. Ha utánaszámolok, durva rájönni, hogy kábé 10-11 éves korom óta pattanásos vagyok, tehát az arcom konkrétan több, mint egy évtizede nem volt még ilyen jó állapotban, mintha 24 órás biosmink lenne rajtam. Sehol egy fájdalmas kitüremkedés, sehol egy veres/lila/bordó folt, csak a homogén, egészséges arcbőr. Valahol ott tartok, hogy vissza kellene mennem a dokimhoz, és túlzás nélkül térdre borulva, könnyek között csókolgatni azt a drága kezit neki.

Fitness-karrierem újabb csúcsokra tör a mai napon, meglátogatom életem első zumba óráját. Nem tudok salsázni, meg egyéb latin táncokat, de állítólag nagyon le van butítva, és tudomásom szerint nálam sokkal bénább egyének is jelen lesznek az órán, úgyhogy teljességgel nyugodt vagyok. Azon pedig már most röhögök, hogy tuti én leszek az egyetlen hímnemű a teremben. Ki fogok nyílni, mint a lótuszvirág.

ards

2010-11-03T17:30:00.003+01:00

Tegnap aztán eljutottam a szép bőr felé vezető út újabb mérföldkövéhez, kiváltottam a házidoki által felírt gyógyszereket, a lábam azért kicsit megrogyott, amikor pár piruláért és egy kis kenőcsért egy havi kondibérletem árát húzták le a kártyámról. Szóval egy hónapig kell szednem gondosan a gyógyszert, meg kenegetnem az arcom a - vélhetőleg kígyógeciből készült - kenőccsel, aztán majd ha nem használ, (mert nem használ) mehetek is a bőrgyógyászatra, ahol ennyi sikertelen próbálkozás után tippem szerint már csak az arcátültetéssel tudnak rajtam segíteni.

Kezd elég kiborító a világ egyik gyógyíthatatlan betegségében szenvedni, ráadásul hogy még csak nem is dugtam érte.

merre

2010-10-29T15:37:00.002+02:00

Egyre többet foglalkoztat a mihezkezdés kérdésköre, a baj csak az, hogy egy csomó területen el tudom képzelni magam, és egyelőre képtelen vagyok érdemi lépéseket tenni annak érdekében, hogy a sok elképzelés közül az egyik, vagy a másik megvalósuljon. Okos is vagyok meg szép is, nem tudom, melyiket használjam... (Nem, a szerénységet nem tudom használni...)

negatívenergia

2010-10-20T19:23:00.003+02:00

Szóval kezdem úgy érezni, hogy van valamiféle negatív töltésem, amit előszeretettel és tudatalatt taszítok a környezetemre. Az iPodom megdöglött, a javító-szerelőember autóját pedig, amiben volt, kirabolták, tehát még csak eltemetni sem tudom. Ma újabb ajándékot tartogatott nekem Sors bácsi.

Van egy szomszédom, aki süket, mint az ágyú, amire abból következtetek, hogy a televízióját mindig maximumon hallgatja. Hosszú hónapok alatt volt szerencsém kitapasztalni tévézési szokásainak legapróbb részleteit is, így már szinte beletörődve bólogatok az íróasztalomnál, mikor hallom, hogy közvetlenül a Fókusz után átkapcsol a Jóban-Rosszbanra, közötte pedig tisztán kivehető, mikor melyik reklám megy. Így nézek én tévét, akarva-akaratlanul, és veszem ki részem a magyar nép kötelességéből, a kereskedelmi televíziók által kínált szenny megevéséből.

Megtanultam egyébként együtt élni a dologgal, már nem érzem különösnek, hogy a panelszobában ülve a plafonból a szomszéd tévéjének tompa hangja szivárog, ez az életem része. Lehet, olyan ez, mint amikor az ember szíve választottja horkol, és évek múltán a jól ismert horkolás már nélkülözhetetlen az ember életében. Na jó, néha még kicsit feszélyez, amikor az esti masztim közben, közel a csúcsponthoz megszólal a himnusz, és lemondóan abbahagyom két percre, mert azért bal sors és víg esztendő közben azért mégiscsak, mentségemre szolgáljon, kifogástalan potenciámnak hála azért mindig állok közben, ahogy himnusznál illik.

Szóval mivel éppen éjszakaiban nyomom a hotelben, napközben szerettem volna kipihenni a munka fáradalmait. A szomszéd azonban úgy döntött, itt az ideje, hogy kényelmesen letelepedjen a székébe, és televíziózzon. A délutáni program a StoryTv volt, az ízléstelen szpotok hallatán egy ideig rosszat is álmodtam. Végül morcosan felocsúdtam édes álmomból, s úgy döntöttem, most aztán igazán megszopatom a szomszédot. Bekapcsoltam a gépem, s csipás szemmel megkerestem egy madonnát. Eres szemekkel, csikorgó fogakkal és sátáni kacajjal dugtam össze a laptopot a hifivel, na ezt nyomja le a tévéd, te tetves vénember, hogy dögölnél meg. Elindítottam a muzsikát, mire az nem szégyenkezett a csatlakoztatott hifi ellenére továbbra is a laptop szánalmas hangszóróiból erőtlen zümmögésként távozni. Többszöri kétségbeesett próbálkozást követően, az őrjöngő idegbaj határán nyugtáztam, hogy tönkrement a laptopom hangkimenete, kicsit olyan voltam, mint a prérifarkas, akinek nem robban a tnt a gombnyomásra, majd a padlón térdepelve, kicsit sírva hallgattam tovább, ahogy a sztoritévé csak nyomja magából az ajánlókat.

Kicsit csalódtam amúgy Sors bácsiban, ő sem a régi már, mert hát még nem járt le a lapi garanciája, az igazán nagy móka akkor lett volna, ha egy, esetleg kettő nappal jótállás után szarik be a gép, így aztán csupán azon kell törnöm a fejem, hogy fogom megmenteni azt a több tíz giga pornót, amihez egyébként szoros érzelmi kötelék fűz, ám nem szívesen adom a szervízesek kezébe.

mégnő

2010-10-19T15:00:00.001+02:00

Fekszünk az ágyban, a pasim pedig tévézés közben intim helyeken fogdos.
Én: - Vigyázz, mert ha tovább csinálod, meg fog nőni!
Ő (kikerekedett szemekkel): - Ez?! Még nő??

key

2010-10-10T08:18:00.003+02:00

Nekem van a legjobb pasim a világon, most épp azért, mert nekem adta a tesója mp3 lejátszóját. Ugyan a három nap alatt, mióta nálam van, még nem sikerült rájönnöm, hogyan távolíthatom el a sógornő zenéit róla és helyezhetem oda az enyéimet, szerencsémre a sógornő a legkevésbé sem góth pina, úgyhogy egy-két kozombolist leszámítva el tudom viselni gagát meg britneyt.

Aztán a pasim azért is még a legjobb, mert tanít vezetni, immáron működőképes kuplunggal, ami az én dolgom is megkönnyíti, tekintve, hogy az utolsó ilyesféle próbálkozások idején aljas módon elhallgatta, hogy nem én voltam a béna, csak a kocsi nem volt felkészülve rám kuplung szempontjából. Én persze nehezen viselem, ha nincsenek felkészülve rám, úgyhogy jól kiszálltam a kocsiból (aminek ha lett volna haja, dühömben tuti meghúzom), és eldöntöttem, hogy soha többé nem vezetek. Hát de.

Annak ellenére, hogy nekem van a legjobb pasim a világon, az elmúlt egy héten a hangulatom egy szinusz görbe pontosságával cikázik fel és le, na nem olyan kényszeresen-betegesen, csak épp hol így kelek, hol meg úgy.

nnincsphéénz

2010-09-30T15:28:00.006+02:00

Persze a főnökasszonnyal annyira továbbra sem vagyunk országos barátnék, hogy több pénzt adjon (NNINCS PHÉÉNZ!), annak ellenére, hogy kinyíltunk egymás előtt, mint a virág. Sebaj, egyszer szóljon be a munkamorálomra, és úgy kinyílok neki itt, hogy csak néz, ennyi pénzbe sajnos ennyi munka fér bele, köszönöm. Tegnap idegállapot-csillapítás céljából elvitettem magam a pasimmal futócipőt venni, szegény ember lévén a zsebem kuponokkal volt tele, röhögött is rajtam, hogy én vagyok a kuponfiú, természetesen kiválasztottam az egyetlen bolt egyetlen cipőjét, amire nem használható fel semmilyen kupon, lényeg a lényeg, ráébredtem, én adidassal a lábamon fogok megöregedni. Vettem egy duramo-t, és amikor felálltam a futópadra, úgy éreztem magam, mint aki meghalt, és a felhők között fut angyalként. Majd az edzés végén levettem a cipőt, és szomorúan nyugtáztam, hogy az élet és az evolúció már csak ilyen silány, kemény sarkakat adott az embernek, mennyivel jobban néznénk ki egy duramoval a lábunk végén.

ráfér

2010-09-27T17:03:00.002+02:00

Fizetésemeltetési szándékkal comingoutolni a főnökasszony előtt, nahát, Roland, ez is csak a te pofádra fér rá.

undecisiveness

2010-09-21T13:15:00.004+02:00

Utálok döntésképtelen lenni, pedig nagyon is az vagyok mostanában.

Az a rengeteg órám ugye, ami maradt erre a félévre, áll egy darab orosz órából per hét. Annyit kellene emaileznem annak a kurva tanárnak (majd innen jól kopizom, hátha könnyebb rávennem magam), hogy nekem nem jó sem a kezdő, sem a haladó csoport, mivel magántanárnál tanultam, valahol a kettő között vagyok, szóval legyen szíves találni erre valami fájdalommentes megoldást, ja meg arra is, hogy dolgozom, és fogalmam sincs, melyik az a fix pont, amely alkalmas számomra a következő félév minden egyes hetén.

Az életemre nyomasztóan nagy árnyékot vető ipod kérdésére is illenék már csak saját magam miatt is megoldást találnom, mivel egy; kurvára unom a kuka csendet útközben, kettő; valószínűleg már rég a nyelvére vett a város, mint Bolond Gizi utódját, aki mindenhol magában dúdol. Szóval anyagi gondjaim hála istennek csak kétezer megoldást engednek a dolgok helyrehozatalára, bele sem merek gondolni, mi lenne, ha lenne pénzem. Tehát voksomat tehetem a szervízelés mellett, ami csak egy tizes, vagy a használt áru vásárlása mellett, ami minimum egy tizes. Persze egyik sem Miskolcon, szóval utazgass/postázgass/utalgass.

A kávémnak pedig, amit épp iszom, határozottan macskaszarszaga van, (a finom ízével ezt nehéz összeegyeztetnem) amit épp határozottan nem értek.

Nem baj, amíg szájfényem van, addig gond nem lehet.

ilyetmégúgysecsináltam

2010-09-19T13:22:00.003+02:00

Mielőtt eltűnnek a listából, publikálom azt, hogyan könnyű rámtalálni, only the best:

pornószakma pasiknak (!)
edénycsöpögtető
dédunokáimhoz
megdugtam az öcsém (!)
úszómester
suckdoga
poáró
prostituált álomfejtés
skálások
karácsonyfa befaragás
gordon jóképű

És a kedvencem, amit bahha egyik kommentjének köszönhetek, és azóta több száz lelkes kereső reméli itt a jót:

kutyapina.

szediszfeksön

2010-09-19T13:08:00.002+02:00

Tegnap a kondiban életemben először videóklipben éreztem magam. Úgy nézett ki, hogy ültem a bicepszpadnál (igen, mindig csak kondizom, és?), a fejem torzul az erőlködéstől, szól a szediszfeksön, amit fogalmam sincs, hogy kerítettek elő, mert sose szokott más cédé szólni, mint a linkin park, a szemöldökömről egy izzadságcsepp lehullott erőlködő bicepszemre, amin végigfolyt, ekkor befejeztem a gyakorlatot, felnéztem, és ha paranoiás lennék, azt mondanám, hogy nem csak nézett, hanem stírölt a szépszemű jéghokis.

szexszerelem

2010-09-18T16:51:00.001+02:00

Szerintem Király L. Norbert maga a két lábon járó szex, ahogyan Teddy a Mylordból maga a két lábon járó szerelem.

ámerikaiákcentus

2010-09-12T15:36:00.004+02:00

Kijelentkezésük után kedélyesen elcsevegek a lengyel vendégekkel Krakkó szépségéről, majd miután elmentek, az ostoba szobaasszony hangosan, elismerősen megjegyzi, nem hallott még ilyen hiteles amerikai kiejtést, mint amilyet az én számból.

Döbbenten állok a történtek előtt.

actor

2010-09-10T10:58:00.002+02:00

Az a legújabb vágyam, hogy színész legyek, egyelőre azonban nem látom, merre kéne indulnom a megvalósítás felé. Azok után, hogy a pasim megtiltotta, hogy bemenjek a valóvilágba, már végképp nincs alternatívám arra, hogyan jussak olyan szerepkörbe, ahol mindig játszhatom a fejem. Verset nem tudok, utálom is őket, mint a szart, tehát bármilyen komoly szakmai iskolai felvétel kilőve, hangom sincs, úgyhogy énekelni sem megyek semmilyen csináld-magad(ból a hülyét) színitanoda musical darabjaiba, tehát akkor vagy barátokközt, vagy pornó.

Még az az egyetlen szerencsém, hogy nem vagyok nő, különben már régesrég fel lennék képelve...

greenpeas

2010-09-04T17:01:00.002+02:00

Magamból indulok ki, ha azt mondom, gondolom az égvilágon senkit nem érdekel épp ma mit kotyvasztottam a konyhában, minthogy én sem rajongok a mit olvastam/mit főztem/milyet szart ma a gyerekem típusú bejegyzésekért. Ám ma jeles napra virradtunk, hisz életemben először tisztességes ebéddel, nemcsak ebédnek csúfolt elemózsiával rukkoltam elő a családnak. Egyesegyedül képes voltam az alábbi fogások elkészítésére: kapros-joghurtos uborkasaláta pirított mandulával, (csupán az első falat után esett le nekem, hogy csak Lolát utálom jobban a kapornál) és sajtos-sonkás rakott zöldbab. Az alapanyagokból bőven bevásároltam, mert úgy döntöttem, csinálok egy esti adagot is, amivel majdan pasimat és Fucit fogom terrorizálni egy vacsoracsata keretein belül. Ahhoz képest, hogy kurvára sosem főztem még a virslin kívül semmit, elég jól sikerült a besamelmártásom is. Bizonyítékom az első fogásról nincs, mivel az öcsém sosem reggelizik, és így részéről délelőtt 11 órakor több, mint elvárt egy ebéd prezentálása, tehát befalta az egészet, még mielőtt mindenkinek szedtem volna. Majd megkérem a pasimat, hogy fényképezze le, bár gondolom, az égvilágon senkit nem érdekel, épp ma mit kotyvasztottam a konyhában.

commonplaces

2010-09-02T14:01:00.003+02:00

A dolgok körülöttem egész nagy arányban kezdenek véglegesen tönkremenni. Az iPodom sztoriját sejtésem szerint már mindenki unja, de ne tessenek aggódni, már úton van az apple-guru ismerőshöz, aki majd jól megenergiázza. A futócipőm, akármilyen gondosan használom (kikötöm-bekötöm, nem csak úgy letépem a lábamról, vagy épp beletaposok, ha fel akarom venni), úgy hálálja meg a törődést, hogy szétfoszlik az anyaga hátul, a benne lévő szivacs kipotyog, és így az eredetileg 43-mas méretű pipellő egy kisebb méretű csónakká avanzsál, amiben nem lehet úgy futni, hogy ne lépjek ki belőle minden egyes lábemelésnél. Ez van, a mai világban ennyit ér egy négy éve vásárolt kétezer forintos kínai edzőcipő, háh. Csoda, hogy eddig húzta, ennek ellenére vennem kell egy jobb és újabb darabot.

A számban lévő kis seb, amire eddig azt hittem, szokás szerint elharaptam, természetesen valami gedva, ami érzékenyen érinti az én gedvamentes lelkemet, tekintve, hogy soha életemben nem voltam szájfájós. Na majd most! - legyintett egykedvűen.

Néminemű pozitívummal azonban ma is el tudok számolni, voltam Teddybearnél (a konzulensem) konzultálni, és azt konzultáltuk, nagyszerűen haladok a szakdogámmal eddig egyedül is. Nevettünk, hogy ha szerencséje van, olyan ügyimügyi vagyok, hogy már csak akkor kell újra törődnie ezzel, ha a kész művet kell elolvasnia. Remélem, nem csak nevetve utalt arra, hogy akkor legyek szíves tényleg by myself írni az egészet; nevetve, persze. Annyira amerikai az az ember (lévén tényleg amerikai), hogy sosem tudok kiigazodni rajta.

Megyek, felfrissítem magam, majd indulok nadrágot, futócipőt meg szájvizet shoppingolni. What a kombó!

belőtt

2010-08-31T13:47:00.002+02:00

Végre nem azt kell írnom, hogy már megint szar kedvem volt, mivel a tegnapi hétfő meglepő módon egész kellemesen telt. Lehet, hogy már az előző esti 3 éves szex a pasimmal megalapozta, de a lényeg, hogy egész nap vigyorogtam, nem csak kívül. Belül is képes voltam órákon (!) keresztül (nem egyfolytában, mint Charlotte) felhőtlen gondtalanságot érezni, elég rémisztő lehetett kívülről, hogy belőve melózok. A mai nap pedig a kellemes semmittevésről szól, szerintem még nem voltam ma egyhuzamban ébren egy óránál többet, pedig már délután kettő van, mindenesetre most éppen annak örülök, hogy sikerült kitisztítanom normálisan a kávéfőzőt (rögeszmés kávéfőző-tisztító vagyok), és így rá is jöttem, miért volt eddig az itthoni kávénak földíze. Az iPodom még mindig nem jó, azt mondjuk bassza meg a ló, igazán adhatna valaki egy újat.

allforlife

2010-08-28T11:33:00.002+02:00

Szóval rég voltam már oly hígfos kedvemben, mint all yesterday.

Álexá, a munkatársam, aki buta, mint a föld, és elmondhatatlanul idegesít, mégis rendelkezett annyi helyzetfelismerő-képességgel, hogy rájött, tanácsos inkább egész nap hanyagolni, mert még meg találom ölni. Nem hiába, a papucsállatkáknak is túl kellett élni valahogy pármillió évet, szóval ha máshoz nem is, hát az ösztönhöz értenek.

Pítörnek sem volt kedvem megmutatni ezt az elragadó énemet, valahogy nem tudtam beleképzelni magam a kávéházi környezetbe (ahova invitált), amint nagyokat vihogok és boldogan menstruálva szürcsölöm a kávét, olyan tamponreklám mód.

És amikor a nap végén az iPodom a futógépről leszállván fogta magát, és elromlott, (azóta sem találok más magyarázatot, mint hogy zárlatot kapott a testnedvemtől, amiből volt éppen bőven) nagyon, nagyon kevés hiányzott hozzá, hogy rögtönözzek egy happy tree friends live epizódot magam körül.

wake

2010-08-21T19:11:00.002+02:00

Lassacskán már a tudatom közelében vagyok, a szemem próbálom lassan, meg-megremegve kinyitni. Mmm, a szervezet tudja, mikor kell neki felkelni, végre, kialudtam magam. Nyújtózok egyet, meg ásítok is hozzá, aztán körülnézek a paplanok között ülve. Buzi ül a fűben, hejj, de cuki kómás vagyok. Ekkor kellett volna lekamerázni a fejem, milyen arcot vágtam, amikor megnéztem, hogy délután fél kettőkor keltem fel.

earthquake

2010-08-19T03:57:00.002+02:00

Ah, most éltem túl sikeresen egy földrengést. Annyira megijedtem, hogy menten felpattantam az orosz cucc mellől és kiszaladtam a hotelből, mintegy szarva arra az 50 vendégre, akiknek az élete ilyen esetekben rajtam múlik. Én vagyok a szenzációs recepciós.

Mindenki átalussza, ahogy meghalok...

efóesz

2010-08-16T15:25:00.004+02:00

Süt a nap, semmi gondom semmire, mégis a mai nap hangulata egyetlen szóval írható le, ez pedig a: fos.

Egy hete minden nap új helyen jelenik meg valami öklömnyi ragya a pofámon, ami nem csak nagy, de hálallahnak még fáj is. Lassan már azt hiszem, hogy egy öklömnyi élősködő állat be van szorulva a bőröm alá, és minden nap új helyre vándorol, keresve a kiutat. Tök el tudom képzelni, mert láttam már magam belülről, és mint tudod, nem vagyok egy matyóhímzés. Részemről napoztathatom, szoliztathatom, vagy kenegethetem akár kígyógecivel is az arcom naponta háromszor, semmit nem javul, ez pedig kezd elég kiborító lenni.

Anyám naphosszat ordíttatja a zenetévéket random kapcsolgatva, arra is gondoltam már, talán mindig ugyanazokat a számokat keresi. A fülemen jön ki alealehandró, már (!) a klipjét is unom. Igazság szerint a képébe vágtam, hogy azért nem hallgatok egy ideje zenét, mert az övét kell hallgatnom naphosszat, tele a fejem, mintha az orrom csömörlött volna meg a sok illattól parfümvásárlás közben, zsong minden, és kihasználom a csendet, ha olykor megadatik. Hogy őszinte legyek, kurvára nem úgy nézett ki, mint akit mindez meghat, hátat fordult és kicsit rátekerte még a hangerőt rihanna nyávogására, amit tőlem nem hallott. Nem tudom, mi fáj jobban, hogy egész nap egy diszkóban élek, vagy hogy folyton a popkultúra legjobban nyomatott remekjeit kell hallgatnom.

Egész nap falok, nincs kedvem kimozdulni, a pasim politikus, a barátaim feszültek, az én napom meg egész egyszerűen egy szóval jellemezhető.

döbbenet

2010-08-14T16:10:00.005+02:00

Szóval kell az önigazolás, íme, milyen döbbenetesen kicsi és védtelen vagyok:

Tehát valami ilyesmit láttam tegnap, a póz béna, de nehéz egérrel fényképezni. A pofám nincs rajta, egyrészt mert ki sem látszik a pattanásoktól, másrészt (fátyolos hang) meg kell őriznem az inkognítómat.

Mellesleg szeretem ezt a pólót, a vásárlásakor kiléptem a próbafülkéből, és a pasim szemei konkrétan kiestek a helyükről, nagyon vicces volt nézni.

test

2010-08-14T12:27:00.002+02:00

Aztán tegnap a kondiban belenéztem a tükörbe, akkor vettem észre, hogy tulajdonképpen ha be van hajlítva a karom és úgy tartom az ásványvizet, nem csak nagy a karom, hanem döbbenetesen nagy karom van. Ijedten elhúztam a számat, körbenéztem, nem ijesztettem-e meg valakit a testemmel, majd megállapítottam, hogy ennél tovább már tényleg nem szeretnék nőni.

Mostmár két újabb foglalkozás is képbe jöhet: fitnesszguru vagy gogotáncos.

enrikó

2010-08-08T19:38:00.003+02:00

A minden eddiginél kurvásabban sikító, ám még így is dugnám Enrikó is igazán Rikimartin nyomdokaiba léphetne, és kijöhetne a klozetből. Akkor már teljes lenne a világképem, egy puzzle-darab sem hiányozna belőle.

mrkommunikációésmrstiptop

2010-08-06T14:21:00.003+02:00

Mivel a pasimnak mondtam, legyen polgármester, s úgy döntött, hogy lesz, ma elvitték kommunikációs tréningre, előre sajnálom az előadót, aki próbálja majd az ő zabolátlan kommunikációját megszelídíteni. Közben én jó háziasszony módjára kitakarítom a koszfészkemet, hisz megeshet, hogy este ittalszik az én kommunikáló uram, s hát milyen szégyenbe maradnék, ha látná, hogy még nem takarítottam el a galambok legújabb szokásának (zseniális tehetséggel szarják le az ablakpárkányomat, úgy, hogy konkrétan bepotyog a szobámba minden egyes darab) végeredményét. Nem egészen 5 hónap alatt fogytam 7 és fél kilót, aminek nagyon örülök, főleg mert a nagy része zsír és nem izom, ám annak nemkevésbé örvendenék, ha tudnám, hogyan lehet a folyamatnak véget vetni. Lehet, meg kéne ennem az összes mekis kaját, amit elém dobnak, hehe. Azóta is a kurva anyád, te fasz.

egyél

2010-08-05T05:04:00.004+02:00

Állok a megállóban (Fuci már ennél a résznél röhögne), ami egy méterre van az úttesttől, nem messze egy közlekedési lámpa, tehát nem elég, hogy egy ketrecben állok, de az autókból így nem ritkán percekig szoktak belebámulni a pofámba, ez az egyik kedvenc élethelyzetem (nem). A tegnapi nap után viszont soha többet nem megyek még a közelébe sem annak a helynek. Várom a buszt ingben-glóriában munkába menet, tőlem egy méterre autók hada várja a zöldet, majd amikor megindul a sor, az egyik kocsiból egy csávó a lábam elé hajít egy félig üres mekis zacskót, mintha az aprót szórná egy kurvára. Nem tudom, ezzel akarta-e megbosszulni, hogy a piroslámpa alatt a csajának majd kiesett a szeme, úgy nézett végig, mindenesetre ebben a vesztes pozícióban határozottan úgy éreztem, hogy nem nagyon voltam ennél jobban megalázva még életemben.

poáró

2010-08-04T13:56:00.001+02:00

"Nem szívesen volnék tucatember, madame."

citymorning

2010-07-28T08:10:00.004+02:00

Engem megihlet a reggeli város. A kételyeim, mintha sosem lettek volna, hisz minden rendben van. Mindennel elégedett vagyok, az életem a legnagyobb rendben van. És milyen undorító vagyok, hogy mindezeket én nem hazudom magamnak.

ui: És legalább mostmár azt is tudom, hogy ha nálam minden rendben van, hajlamos vagyok a szóismétlésre. Szóismétlésre.

riviéra

2010-07-16T14:08:00.003+02:00

Nem kizárt a lehetőség, hogy ismerőseim szemében kissé hiteltelenné válnak majd a panaszaim a nehéz pénzügyi helyzetemről azok után, ha megtudják, hogy holnaptól egy hetet a Balatonon töltök. Igazság szerint a barátaim úgy gondolják, jótékonyak, én meg úgy gondolom, hogy élek a jótékonysággal.

Tegnap az edzésem közben felhívott Pítör, hogy szokás szerint pár másodperc alatt fenekestül felforgassa az életemet. Miután elültette a fülemben a bogarat, hogy milenneha, már oda sem tudtam figyelni a még hátralévő tricepszre, csak arra tudtam gondolni, hogy talán mégsem törik meg a 13 éves korom óta tartó hagyomány, melynek keretében pontosan két évenként látogatom meg a magyar tengert. A nagyjából befejezett tricepsz után felhívtam a pasim, és mondta, hogy ő nem ér rá a balatonra, de nyugodtan mehetek egyedül, ha akarok, én pedig tudtam, hogy nekem lesz a legjobb férjem a világon. Miután pedig pofátlanul megkérdeztem, lízingelne-e nekem némi költőpénzt, és továbbra is nyugodtan mondta, hogy persze, mennyit kérek, túlzás nélkül majdnem elbőgtem magam, hogy ennyire de ennyire nem lehet jószívű valaki, és elkezdtem sajnálni az emberiség azon részét, akinek nem ő a pasija.

A mai nap tehát ennek fényében a teljes szőrtelenítés és ruhapakolás jegyében telik, előbbiből már egy parókányi összejött (ereklye fanoknak), utóbbiból pedig annyi, hogy nem tudom, hogy férünk el majd abban a bizonyos kocsiban.

dus

2010-07-15T12:46:00.001+02:00

Itt ülök arra várva, hogy indulhassak találkozni a városba, és arra gondolok, mily naiv dolog volt lezuhanyozni.

fbjob

2010-07-13T13:35:00.002+02:00

Ha kiírod facebookon, hogy milyen menő állást szereztél egy milyen menő cégnél, jobb, ha tudod, hogy azok, akik gratulálnak, valójában gyűlölnek, és legszívesebben leköpnének, amiért élsz. Akik nem gratulálnak, azok meg mégjobban.

Adjatok munkát. Ha éhenhalok, ezt a szart sem tudom írni. (Ez fenyegetés volt.)

stíröl

2010-07-10T12:11:00.002+02:00

Tegnap aztán végre kijutottunk a strandra, boldog családi nap volt, öcsém kis osztálytársával, majd annak később csatlakozó családjával. Így a tegnapi nap gyümölcseként immáron kettőre növekedett az a szám, mely öcsém azon osztálytársainak számát hivatott jelezni, akiket azonnal megdugok, ha még nőnek egy picit. Hiába, úgy látszik, minden Dani ilyen cuki.

A nap nagy részét egyébként anyámmal töltöttem a medence oldalán napozva, mustrálva az ugrándozó fiúkat. Megbeszéltük, hogy sok eszünk van, mind a ketten pasizunk épp, én potenciális harmadikat, anyám meg potenciális másodikat keresve, ehhez képest pedig éppen, hogy egymás esélyeit rontjuk, hisz hozzá hányan mennek majd oda, miközben én ott ülök, hát még hozzám, ha ő ott ül. Ennek ellenére tetszett anyukám megjegyzése, amit egy nagy sóhaj után ejtett: "Nincs is jobb program egy forró péntek délután, mint kimenni a buzi fiaddal a strandra és stírölni a pasikat."

missionsuccessful

2010-07-03T11:46:00.001+02:00

A csoda létrejött. Ezek után azt hiszem, bármit le tudok nyelni a világon.

csupavitamin

2010-07-03T11:40:00.002+02:00

Most loptam egy szemet a pasim extra vitaminjából, aminek lótáp szaga van, és a leírás szerint a vitaminok ajánlott napi beviteli mennyiségének 5-6000%-át tartalmazza egy-egy bogyó. Ha csak a méretét nézem, el is hiszem, ugyanis hiába a mélytorok-edzés, ezt egyszerűen nem lehet lenyelni. Most kettétörtem egy szemet, úgy próbálom belevinni a szervezetembe, azonban ha nem írok többet, nagy valószínűséggel belefulladtam a sok vitaminba.

pofa

2010-07-01T11:05:00.002+02:00

Tegnap a kozmetikusnál próbáltam egy poénnal kezdeni, mivel hozzávetőlegesen kétszázezer hatalmas ákhné díszelgett a pofámon, és mondtam, hogy tudták, hogy jövök, mert moooost, most aztán nagyon belehúztak. És akkor a kozmetikus arcán láttam, hogy fel sem fogta, hogy ez most egy csevej, mondta nagy komolyan, hogy igen, biztos a nagy meleg miatt. Én meg arra gondoltam, hogy télen meg a nagy hideg miatt, ősszel meg tavasszal meg biztos a nagy semmilyen idő miatt. A tonik egyébként ugye szart sem ér, a pofám ábszolute ugyanolyan gány, mint vót. Mennem kéne arcbőrátültetésre.

life

2010-06-25T08:42:00.002+02:00

Nem tudom, a jövőben jelentkező kiadások, a jelenben nem jelentkező munkalehetőségek, a szép házak magazin lapozgatása, vagy ezek mind együtt az oka, de végül tegnap az anyagi és egyéb kilátástalanság rányomta a bélyegét a kedvemre, ilyenkor egyszerűen meggyőzhetetlen vagyok afelől, hogy az élet szép, és egyéb közhelyek. Pedig az élet mindig szép; vannak gondjaink, vannak problémáink, vannak kihívások, mind-mind azért, hogy megoldjuk őket, megtanuljuk megoldani őket, erősödjünk, és hogy az élet szép legyen. Jöhet árvíz, betegség, családi viszályok vagy pénzszűke, erről szól ez a nagy kinevetavégén, hogy ne csak a végén nevessünk. Akármi is történik, lesz otthonunk, lesz mit ennünk, lesznek céljaink (az nagyon fontos), lesz, aki támogat, lesz, aki megért, s a lényeg ez. Hogy közben ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy az életünk szép.

Tegnap visszajött a melegvíz, aminek a jegyesem örült, a pasiméknál visszajött az internet, aminek a pasim örült, úgy látszik, mindenki örül, ha a dolgok visszajönnek.

Az élet szép.

lookinto

2010-06-21T08:05:00.003+02:00

Szóval a takarítás tegnap sem jött össze, hiába vagyok épp munkanélküli időmilliomos. Mindig akad valami fontosabb dolog, mint például anyámmal európai luxuscsaládhoz méltóan tenni egy kört cangával tapolcán, vagy Fucival cél nélküli sétára menni, és holmi minifánkos lányok kitartásán szörnyülködni. Mivel a kondi mostanság többet van zárva, mint nem, van ideje az izmaimnak pihenni és feldagadni, úgyhogy tetszik, hogy amikor a pasim velem van, minden második szava az, hogy gyönyörű. Fuci meg nyög egyfolytában, ha az esernyő alatt belém kell kapaszkodni. Továbbá szeretném itt és most megragadni az alkalmat és őszinte gratulációmat kifejezni annak a rendkívül tehetséges szúnyognak, aki tegnap este nem kevésbé nagyszerű helyet nézett ki csípése helyszínéül, mint a csuklóm, ahol a karórát hordom. Köszönöm.

öcsimöcsi

2010-06-19T19:00:00.002+02:00

Tehát körülbelül 2 perce annak, hogy a világ fordulóponthoz érkezett, és kikönyörögtem a már 13 éves öcsémtől az új zöld felsőjét, hogy valamiben bemehessek a városba múzeumozni meg inni. A kapcsolatunk határozottan pozitív, mióta az orrom egy vonalban van a szemével. És a szaga sem annyira csípi már a szemem.

babablog

2010-06-15T10:14:00.002+02:00

Ötször nyomtam rá a következő blog gombra, csak úgy játszásiképpen, mert nem nagyon szoktam, és ötször egymás után jött öt különböző babablog, amibe az anyuka firkált szerelmetesen önnön csemetéjéről, persze rémunalmas volt mind.

Mikor nekünk lesz gyerekünk, nem fogok külön blogot nyitni neki addig, míg ő maga nem tud írni.

Nekünk mikor lesz gyerekünk?